Az első fórum 1995-ben készült Amerikában, Classmetes néven. 2005-re globálisan több mint 200 közösségi platform működött, tehát az igény megvolt a virtuális világra.
Pennsylvaniai Egyetem egyik kutatásából kiderült, hogy minél kevesebb időt nyomogatjuk a Facebookot, az Instagramot vagy a Snapchatet, annál boldogabbak vagyunk. 143 egyetemistát kérdeztek arról, hogy milyen az általános közérzetük, mennyire érzik magukat magányosnak, és mennyire hajlamosak a depressziós gondolatokra. A résztvevők egyik felét engedték, hogy annyit használják a közösségi médiát, amennyit szokták, a másik felének pedig napi 10 perc aktivitást engedélyeztek. Három héttel később hét tényező alapján vizsgálták meg a lelki fejlődésüket, amelyek között ott volt a kimaradástól való félelem, a depresszió, a magány és a szorongás is.
Azok, akik kevesebbet nyomogatták a telefonjukat, sokkal kevésbé vallották magukat depressziósnak és magányosnak, mint azok, akik ugyanúgy folytatták a közösségi médiás tevékenységüket. A legnagyobb változást a kutatók azoknál mérték, akik korábban sokkal rosszabb hangulatról és közérzetről számoltak be.
„Kicsit ironikus, hogy a kevesebb közösségimédia-használat azzal jár együtt, hogy kevésbé érezzük magunkat magányosnak” – írta egy sajtóközleményben Melissa G. Hunt, a tanulmány egyik szerzője. „De a korábbi szakirodalom azért kimutatja, hogy nagymértékű szociális összehasonlítgatás megy végbe ezeken a platformokon. Ha mások képeit nézegeti az ember, főleg Instagramon, könnyű azt hinni, hogy mindenkinek jobb és szebb az élete, mint a miénk.”
„A University of Pittsburgh kutatói jelentős ok-okozati összefüggést találtak a közösségi média használat és a depresszió között. Közel kétezer, 19 és 32 év közötti fiatalt vizsgáltak meg abból a célból, hogy meghatározzák a közösségi média és a depresszió közötti összefüggéseket. A vizsgálatok a kutatásban résztvevők mintegy negyedénél mutattak magas depresszióra való hajlamot, amely erős együtt mozgást mutatott a közösségi média felhasználásának gyakoriságával és intenzitásával.
„Azokban, akik rendszeresen mások posztjait, fényképeit nézegetik, kialakulhat egy hamis kép arról, hogy a többiek milyen szépek, boldogok, sikeresek, mennyit utaznak és szórakoznak. Emellett időről időre lelki ismeretfurdalásuk is lesz, hogy mennyi időt pazarolnak el az egér kerekét görgetve” – olvasható a kutatásban.”
A mindennapi feladataink során talán a legnagyobb kihívás, hogy a rendelkezésünkre álló információkat megszűrjük, és a számunkra legfontosabbat hasznosítsuk. Ez nem azt jelenti, hogy ártalmas a közösségi média használata, de a fenti tanulmányok is mértékletességre intenek minket. Valótlan teljesítmény kényszert akasztunk a saját nyakunkba az által, hogy kortársainkhoz viszonyítjuk magunkat. Mind ezek általában külső tényezők (egzisztencia, családi állapot, külső megjelenés). Talán akkor érzékeljük leginkább, hogy túlzásba estünk, ha már nem tudjuk 5 méteres körön kívül hagyni okos készülékeinket, ha nem gondolkodunk vagy kérdezzük meg a társunkat egy dalszöveg sorain, hanem egyből „meguglizzuk”, ha nem az édesanyánkat hívjuk fel egy receptért, ha nem nézzük az útjelző táblákat, csak a GPS alapján tájékozódunk.
Vajon lesz olyan alkalmazás, vagy közösségi portál, ahol az érzelmi intelligencia alapján vagy a lelki fejlődés szerint „mérjük össze magunkat”? Vajon lesznek e képek, melyek azonnali hatást gyakorolnak a közönségre? Még temérdek kérdés merülhet fel e téren, de fontos, hogy megmaradjunk Homo sapeinsnek vagyis „értelmes ember”-nek.
★★★ KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! ▼ KÖSZÖNJÜK! ❤
