A szeder a legrégibb gyógy- és kultúrnövények közé tartozik. Az egyiptomiaknál, a görögöknél és a rómaiaknál is szívesen fogyasztott gyümölcsnek számított és ismert volt a gyógyászatban is.

A szeder a legrégibb gyógy- és kultúrnövények közé tartozik. A bronzkorból származó svájci cölöpépítmények feltárásakor előkerült magleletek szerint őseink régen is szorgalmasan gyűjtögették a vadszedret. Az egyiptomiaknál, a görögöknél és a rómaiaknál is szívesen fogyasztott gyümölcsnek számított és ismert volt a gyógyászatban is. A vadon termő fajok gazdagsága, kellemes íze és bő termése gyűjtögetés révén fedezte a szükségletet. Termesztése és nemesítése ezért csak a múlt század elején indult meg, amelyben Angliáé volt a fő szerep. A népi orvoslás a belőle készült szörpöt vagy a gyümölcs rendszeres fogyasztását vértisztítóként, vérszegénység, alacsony vérnyomás, étvágytalanság és sárgaság esetén ajánlotta. Ezenkívül úgy tartotta, hogy az éretlen gyümölcs, valamint a szederlevélből készült tea megszünteti a hasmenést. A levélből készült teát még vizelethajtóként, izzasztónak, a bélcsatorna megbetegedéseinél öblögetőként, a száj és foghúsgyulladásnál vélték hatásosnak.

 

 

 

A szeder serkenti a bélműködést, ez élelmirost-tartalmának köszönhető, amely növeli a széklet mennyiségét és annak puhaságát. Fogyasztása javasolt a bélrenyheségben küzdők számára. Említésre méltó a szeder pektintartalma is, amelynek jól ismert a vérkoleszterint csökkentő hatása. Fogyasztása részét képezi az érelmeszesedés elleni étrendnek.
 

 

 

A szederben bőségesen jelen lévő fenolos vegyületek közé tartozó, a gyümölcs színéért felelős antociánok, flavonoidok és a rokon szerkezetű procianidinek kedvező vazoprotektív  (érvédő) hatásának felismerése, preventív és terápiás célú alkalmazása ma világszerte elfogadott. Bebizonyosodott, hogy megőrzik, illetve javítják az erek rugalmasságát, ezáltal csökkentik a keringési betegségek, perifériás érbántalmak kialakulásának esélyét.
A szeder fenolos vegyületei és jelentős C-vitamin tartalma miatt jelentős antioxidáns. Több hatásmechanizmus révén is inaktiválja a károsító szabadgyököket, véd az oxidatív stressz ellen, ezért minden olyan állapotban hasznos egészségvédő szerepe, ahol a szabad gyökök bizonyítottan károsítanak.

 

 

Prof. Dr. Kéry Ágnes

 

★★★ KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! ▼ KÖSZÖNJÜK!