A nyakat és a fejet ért csípések hatása akár életveszélyes is lehet. Különösen, ha nem egy, hanem több rovar csípi meg az embert.
Nagyanyáinknak szerint a csípés helyére félbevágott vöröshagymát kell szorítani, ami segít a beszakadt fullánk okozta duzzanat lelohasztásában, s méreg egy részét is felszívja. Sokan esküsznek az ecetes borogatásra, mivel az ecet a darázsmérget közömbösíti. A hűtés is jótékony hatású – tehát jegeljük a csípést. De ha más lehetőség nincs, szorítsuk egy késnek a pengéjét a duzzanatra.
De vigyázat! A fent említett házi-módszerek egyike sem helyettesíti az orvost, csak egy kis időt lehet vele nyerni allergia esetén, amíg megérkezik a szakszerű segítség!
A rovarcsípés után figyelni kell, hogy jelentkeznek-e a sokk tünetei – pl. sápadtság, hideg veríték, nyirkos bőr, gyors légzés és pulzus, álmosság, eszméletvesztés.
Ha szükséges, ki kell hívni a mentőt, vagy mielőbb el kell jutni olyan helyre, ahol orvosi ellátáshoz juthat.
A szájat ért csípés esetén tegyünk jeget a csípésre, hogy a duzzanat kisebb legyen míg a kórházba ér!
Próbáljuk megtalálni a rovart, amely valószínűleg elpusztult a csípés után, és nézzük meg, vajon méh-e vagy darázs! Ha a seb közepén ragadt a fullánk, valószínű, hogy méh volt.
Ha a fullánk a sebben van, távolítsuk el csipesszel vagy sterilizált tűvel, ill. tiszta körömmel, de ne nyomjuk össze, mert ezzel a mérget még mélyebbre juttathatjuk a bőrben!
A kalciumról régen azt hitték, segít az allergiás sokk esetén, de már bizonyított, hogy hatástalan. Nincs semmi értelme ilyenkor pezsgőtablettáért rohanni, csak az időt húzzuk vele.
Általában a testsúly minden kilogrammjára számított húsz csípést képes egy átlagos ember elviselni (általában, átlagosan). Ez csekély vigasz annak, aki allergiás a méh- vagy darázscsípésre – őt akár egyetlen egy is megölheti.
Ne meneküljünk!
Méhekkel, darazsakkal, bárhol találkozhatunk, viszont akire biztosan veszélyt jelent a csípésük, kerülje a virágágyakhoz közeli helyeken való üldögélést, mert ott feltehetően nagyobb számban fordulhatnak elő!
Ha pedig ránk szállt egy darázs vagy méh, lehetőleg maradjunk mozdulatlanok! Ez nagy önuralmat igényel, de így, szép lassú mozdulatokkal akár le is lehet söpörni őket a bőrről. Ingerültséget vált ki a hadonászás, csapdosás. A futás sem praktikus, mert sokkal gyorsabb a darázs, mint a futó ember, és a futó testet ösztönösen követik.
