Hitek és tévhitek a kullancsokról

Hazánkban átlagosan minden ezredik kullancs fertőzött az agyhártya-, agyvelőgyulladást (enkefalitiszt) okozó vírussal. A megdöbbentő viszont az, hogy sokkal gyakoribb a Lyme-kórt előidéző baktérium. Száz kullancs közül tízben megtalálható Európában.

Az enkefalitisz ellen van hatékony védőoltás. Ez három menetből áll. Az első oltást 1-3 hónapon belül kell követnie a másodiknak. A harmadik oltást pedig 1 évvel a második után szükséges elvégezni. Három évig nyújt védelmet a szervezetnek. Ajánlatos télen elkezdeni a védőoltást.

A Lyme-kór megelőzésére ma még nincs (!) hatékony védőoltás. (Lyme /ejtsd: lájm/ egy amerikai kisváros Connecticut államban - itt fedezték fel 1977-ben.) A Lyme-kór egy álnok, arcátlan betegség. Hihetetlenül változatos kórképet mutathat: fáradékonyság, mozgáslassulás, izületi- és izomfájdalmak, idegrendszeri panaszok, fejfájás, ingerültség, memória zavarok, nyirokcsomó duzzanatok stb. Lelkiismeretes orvosnak is komoly gondot jelent a helyes diagnózis.

Gyanú esetén a legbiztosabb a vérvételi minta szerológiai (ellenanyag kimutatás) vizsgálata. A Lyme-kór ma már gyógyítható! Idült esetben viszont hosszú időt, esetenként 1-2 évet is igényel a teljes gyógyulás. Ehhez szükséges a beteg türelme és hite a gyógyulásban!
A kullancs - a közhiedelemmel ellentétben - nem a fák lombozatán él. A talajközeli növényzet az igazi életközege. Amíg nem jut vérhez, addig a bokrok és füvek harmatnedvein tengődik. Ugyanakkor ezek kitűnő leshelyek is! Az erdőn-mezőn közlekedő állatokra és emberekre 'rásodródnak', az éppen pihenőkre pedig 'rámásznak'. Életkörülményeikről tudni kell még, hogy nem kedvelik a fényt, a meleget és a szárazságot - azaz az árnyékos, hűvös és nedves csalitos cserjések, főleg vadcsapások a kedvenc tartózkodási helyeik. A telet a kullancs az avar alatt vészeli át. Legrámenősebbek az átmeneti évszakokban. Ősszel energiát kell gyűjtenie a téli álomra, tavaszra viszont elfogy minden tartaléka.

A kullancs tudományos neve 'ixodes', ez eredetileg 'ragaszkodást' jelent. Kifejlődése: pete - lárva - imágó, 2 éves ciklus alatt történik.

Az éhes, kifejlett kullancs (2 mm) megfelelő véradó gazdát keres (leggyakrabban szarvast).
A hím kisebb és a vérszívása is csak 'egy napos', a nőstény viszont az ivadéknevelés ösztönével mélyre ássa magát az áldozat testébe és ha nem zavarják meg, képes akár testsúlya 200-szorosára (!) is felfuvalkodni.
A petékből kikelnek a lárvák és kis rágcsálókon, madarakon élősködnek, de találtak már kullancsot kígyókon és gyíkokon is.
A Lyme-kór bacilusa - Borrelia burgdorferi - általában az apró rágcsálók vérében tovább él. Az így fertőzött kis gazdaállatok vérén keresztül fertőződnek a kullancslárvák. A már ekkor nagyobb testű nősténylárvákat 'nimfák'-nak nevezik.
A rágcsálók vérén fejlődött lárvák másodéves korukra kifejlett egyedekké alakulnak (imágók). Ezek már nagytestű emlősökön (őz, szarvas, háziállatok, ember) keresik a nagyobb mennyiségű vérszívás lehetőségeit...
Itt kezdődik a ciklus előlről.
Megelőzés
Jelenleg hazánkban kullancshisztéria kapott lábra. Józanul meg kell ismerni a kullancs élettanát és száműzni kell a számtalan tévhitet! Nem szabad feladni a kirándulás örömét és jótékony hatásait.

Ajánlatos zártan öltözködni (de ez nem jelenti azt, hogy asztronauta ruházatot rendszeresítsünk)! Felnőttek esetében az alsó testrészt kell védeni. Haladás közben akár meztelen felsőtesttel is kirándulhatunk (a kullancs az alsó régióban tanyázik és irtózik a napfénytől!). Gyermekeknél természetesen a felső testrész is védendő. Minden korosztálynak ajánlatos a 'sültös sapka'. Pihenéskor, főleg leüléskor és leheveredésnél legyünk óvatosak. A kullancs is az árnyékos helyen vár áldozatára. Mivel az esetek túlnyomó többségében az erdő vadjai az áldozatok, így az emberek közül is a szőrmeszerelésben pihenőket részesíti előnyben. A kemény farmer helyett jobb búvóhely a puha flanel vagy melegítő, főleg a kordbársony.

A szagok és illatok is fontos szerepet játszanak a rovarok életében. Jó néhány turistatársat és erdészt ismerek, akiknek nincsenek kullancs gondjaik. Mindenesetre a rövidnadrágosoknak ajánlatos fedetlen lábszáraik illatosítása kullancsriasztó szerekkel. A kémiai készítmények gyakori alkalmazása viszont veszélyeket is rejt magában! A Polybé tabletta szedéséről nem egyértelmű az orvosok véleménye.

Végezetül, a kirándulás befejeztével a legfontosabb mezítelen testünk átvizsgálása. A kullancs a vékonyabb bőrrel rendelkező hajlatokat kedveli, főleg a térdhajlatban és az ágyék útvesztőin. Ezért ajánlatos külső segítséget is igénybe venni és tusfürdővel zárni a vizsgálódást. Vigyázat, mert a lustább kullancsok még a levetett ruházatban is várhatják sorsuk jobbra fordulását.

A kullancscsípés a rovarcsípésektől eltérően teljesen fájdalommentes.

Az orvostudomány is tanulhatna tőle, hogy milyen gondosan és szakszerűen választja meg a 'szondázás' helyét. Nyálával érzésteleníti a bőrfelületet, majd speciálisan képzett első lábaival vág rajta rést és egyúttal le is horgonyozza magát. Ormánya egy olyan szakszerűen kiképzett szigonyegyüttes, amely csak előrefelé képes haladni (hasonló az ingujjunkba akadt kalászhoz).

Az első órákban csak nyiroknedvet szív. Rendszerint 4-6 óra múltán megtalálja a legközelebbi kapilláris véreret. Átvágva az érfalat, most már célhoz ért! Megkezdődhet a vér lassú kiszivattyúzása. A véralvadást nyálával képes meggátolni. A vérszívás időtartama a kullancs nemétől és fejlettségi állapotától függ. A hímnek elég néhány órai szívás, míg a nimfa (az ivarérett 'lány') már napokig szinte megrészegül az éltető vértől. A petézni készülő anya több mint egy hétig csüng a véradó állomáson. A tömlőszerű potroh hihetetlenül rugalmas. Borsó, sőt lóbab nagyságúra is duzzadhat. Ilyenkor zsírfényű és ólomszürke. A potrohon belül kesztyűszerű bélrendszer működik.

Téves hiedelem, hogy a potroh végén légzőnyílás vagy kloáka lenne. Az ürüléket visszaöklendezi a gazdaállatba. És ez a főveszély, mert ha fertőzött a kullancs, a fertőzést átviszi az áldozatra.

A kullancs eltávolítása
Nem kell pánikba esni és másnap, ünnepek után orvoshoz szaladgálni. Az a fontos, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg a betolakodótól. Ezért lehetőleg magunk segítsünk a bajunkon. A csípés napján viszonylag még könnyű bőrünkről letépni (ujjal, körömmel vagy bicskával). Azonnal pusztítsuk el! Két körmünk között agyonnyomhatjuk. Fontos, hogy a tetemet emésztőcsatornába vagy tűzbe dobjuk és kezet mossunk. A fej beleszakadása egy másik hiedelem forrása. A fej kitinpáncélból van és ha netán bennszakad, néhány nap múlva kilökődik magától mint az apró szálka. Szívóormányán elhanyagolható fertőzőanyag van. Annál veszélyesebb viszont a potroh felszakadása. Akkor szinte biztos, hogy a seben keresztül a fertőzött kullancs béltartalma bekerül a szervezetünkbe. Ezért nem szabad tűvel, hegyes vagy lapos végű csipesszel operálni. De a legrosszabb, ha a kullancs kiálló potrohát benyálazva vagy bezsírozva spirálisan tekergetni kezdjük. A megrémült állat egyfelől igyekszik még beljebb ásni magát, másrészt a potroh ingerlése fokozottabb öklendezésre készteti. Szinte pumpáljuk magunkba a fertőzött béltartalmat.

Csípés utáni teendők
Mindenekelőtt fertőtlenítsük a csípés helyét (jód, alkohol, kölni). Jegyezzük fel a csípés helyszínét és időpontját. Figyeljük testünkön a csípés helyét 5-6 héten keresztül. Egy-két napon belül általában körömnyi nagyságú bőrpír szokott jelentkezni rendszerint viszketés kíséretében. Ez jelzi a 'csatatér' helyszínét. Megindul a szervezet védekező mechanizmusa. A foltocskák rendszerint maguktól is elmúlnak. Fertőzés esetén azonban másfajta foltok is jelentkezhetnek. Néhány hét múltán a körkörös, ún. 'kokárda foltok' már a Lyme-kór előhírnökei. Egy-két hét elteltével ugyan ezek is elmúlhatnak, de a korán beküldött vérminta szerológiai vizsgálata lehet, hogy még nem mutatja ki a fertőzöttséget (negatív a lelet). Várni kell még néhány hetet. Egy másik tünet a 'nyári influenza': fejfájás, láz, nyirokcsomó-duzzanat, izomláz, esetleg torokgyulladás. Ez egy bonyolult tünetegyüttes. Orvosnak is fejtörést okozhat. Mindenesetre az egyik kórokozó lehet egy elfelejtett kullancscsípés is...