Az asztma gyógyítható!

Az asztmás roham során a betegek szó szerint halálfélelmet élnek át, nem kapnak levegőt, szinte az életükért küzdenek. Különösen félelmetes ez kisgyermekek esetében.

A folyamatos gyógyszeres kezelés mellett kiemelten fontos a fokozatos mozgás, megfelelő sport, a rendszeres levegőzés, hiszen a tüdő, a hörgők jó átjárhatósága biztosítja, hogy a ventiláció minél jobb értékeket mutasson, a jó fizikai kondíció pedig a roham átvészelését is megkönnyíti.

Ezen alapul az ukrajnai származású orvos-professzor, Konstantin Pavlovics Butejko asztma-gyógyító módszere, mely egy aránylag egyszerű lélegzés-visszatartó technikára épül. Az orvos-professzor 1958 óta kutat a témában. Módszerének hatékonyságáról ezidáig közel százezer beteg győződhetett meg.

A Butejko módszer klinikai tesztelésére adott lehetőséget a brisbane-i Mater Hospital 1994 dec. – 1995 januárjában. 19 komoly asztmás beteg 6 héttel a Butejko légzéstechnika elsajátítása után 90 százalékban beszüntette mindenféle segítőszer (bronc-hodilátorok) igénybevételét, mert olyan nagymértékű javulást tapasztaltak mind közérzetileg, mind a tünetek elmaradásában. A 20 főből álló másik csoport, ahol nem a Butejko-féle módszert ismertették, hanem csak általános relaxációs és más gyakorlatokat végeztek – csak 5 százalékos enyhítőszer elhagyási eredményt tudott felmutatni a teszt 6 hete után. Ráadásul a Butejko módszert elsajátítók később is enyhítőszer-függetlenek maradtak.
Butejko szerint minden asztmás túllélegzik, azaz sokkal több levegőt vesz fel, mint amennyire a szervezetének szüksége van. A szakirodalomban ezt angolul hidden hyperventilation-nek, azaz rejtett, nem tudatos túllélegzésnek nevezik. Ha sokkal több levegőt veszünk be, akkor sokkal több levegőt és szén-dioxidot adunk ki, túlságosan is gyorsan a tüdő nem képes fenntartani a helyes arányú szén-dioxid mennyiséget a kis légzsákjaiban, ami a normális működés feltétele. Ha a szén-dioxid mértéke csökken a légzsákokban, akkor megnehezül az oxigén kiáramlása a véráramból a test szöveteibe. Az oxigénhiányos szövetek ingerlékenyebbé válnak és a bronchiole-ok (tüdőben levő kis izmok) erre összerándulnak (asztma-roham). A tüdő légzsákjaiban viszont éppenséggel oxigén többlet és szén-dioxid hiány van (a gond nem az oxigén többlet, hanem a szén-dioxid hiánya). Emiatt megnövekszik a histamine képzése (egy potenciális broncho-ellenszabályozó) és gyulladást idéz elő.
A túllélegzés felborítja a vér normális savas-lúgos pH kémhatását is, és a test inkább lúgossá válik. Ennek ellensúlyozására a test azonnal tejsavat kezd termelni, hogy kiegyensúlyozza a vér természetellenes kémhatását és a test lúgosságát. Viszont a tejsav megzavarja a test anyagcseréjét és ezzel megnövekszik az allergiákra, vírusokra való hajlam, fáradékonyságot okoz és tovább rontja az asztmára való hajlamot. Allergiákra való hajlam, légszennyezés, oxigénhiányos környezet, vagy akár a levegőben levő baktériumok felingerlik a légutakat, túllélegzést okozva. Ha asztma-roham lép fel, a beteg pánikszerűen igyekszik minél több levegőt kapni, ezzel akaratlanul is túllélegzik (miközben a teste gátolni akarja azt), ami tovább rontja a pH egyensúlyt, tovább csökkenti a testbe kerülő oxigént és ezáltal súlyosbítja az asztmát.
Roppant egyszerűen hangzik és pénzbe sem kerül: meg kell tanulni a helyes, visszafogott lélegzést és ezáltal lassan visszaállítjuk a testet a normális működési alapállapotába. A gyógyulás nem jön egyik napról a másikra, de határozott javulást már egy-két héten belül is lehet észlelni. A cél az, hogy egy sorozat szabályozott, visszafogott légzési gyakorlatot végezve lélegezzünk, hogy az asztmában szenvedő egyén megtanulja a helyes mennyiségű levegő vételét az élete végéig. Az asztmában szenvedők általában 10 liternyi vagy még annál is több levegőt vesznek percenként, amikor nincsenek rosszul, holott a normális 4-6 liternyi lenne. Roham esetén ez akár percenként 15-20 liternyi levegővételt is jelent.
Hatalmas elszántság és vasakarat kell a technika elsajátításához. Először is meg kell tanulni csakis az orron át lélegezni. Ez az első lépés. Bármilyen egyszerű ezt leírni, nem is olyan könnyű, pedig létfontosságú.
A következő lépés megtanulni a bal oldalunkon aludni, és a gyerekeket is erre szoktatni. A professzor sokéves tapasztalata szerint ez is segít.
Butejko professzor szerint is a nyersen fogyasztott zöldségek, gyümölcsök mindenképpen segítenek. Továbbá azt ajánlja, hogy minél kevesebb hús szerepeljen a betegek étrendjében.